Ifjabb John Thomas Grinder  a 60-as évek elején a San Francisco-i Egyetem pszichológia szakán végzett. Ezután belépett az Amerikai Egyesült Államok       hadseregébe és a Különleges Alakulatnál parancsnokként szolgált Európában a Hideg Háború idején. Ezt követően az USA hírszerzőjeként folytatta munkáját. A  60-as évek végén visszament az egyetemre és nyelvészetet tanult. 1971-ben a Kalifornia Egyetemen, San Diegoban doktorált. Doktori disszertációjának címe: A  törlés jelensége az angolban, amely 1976-ban a Mouton Kiadó gondozásában jelent meg.

A 70-es évek elején George A. Miller laboratóriumában dolgozott a Rockefeller Egyetemen. Miután megszerezte a doktori címet a Kalifornia Egyetem nyelvészet tanszékén  lett tanársegéd. Kutatási területe Noam Chomsky transzformációs nyelvtani elméleteire, azon belül a mondattanra koncentrált. Számos kutatási jelentést publikált Paul Postallal a mondattani szerkezetekről, mégpedig azon „hiányzó szószerkezetekről, melyekre vonatkozó, vagy személyes névmás vonatkozik”  Suzette Elginnel közösen nyelvészeti szöveggyűjteményt adott ki, melynek címe: Útmutató a transzformációs nyelvtanhoz: történet, elmélet, gyakorlat.

1972-ben  a Kalifornia Egyetemen találkozott Richard Bandlerrel, aki pszichológus hallgató volt és aki meghívta őt terápiás csoportokba. Grindert lenyűgözték a nyelvészeti modelleket használó hatékony terapeuták. 1974-ben összeállt Bandlerrel, hogy elkészítsenek egy olyan modellt, amely a transzformációs nyelvtan elméletéből, valamint a Gestalt terápia megalkotója, Fritz Perls , a családterapeuta Virginia Satir valamint a hipnoterapeuta Milton H. Erickson által használt nyelvi mintákból tevődik össze. Ezután Grinder és Bandler folytatták ezen terapeuták különféle kognitív viselkedési mintáinak modellezését és a következő köteteket jelentették meg:

• The Structure of Magic Volumes I & II (1975, 1976),
• Patterns of the Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson, Volumes I & II (1975, 1977) és a
• Changing With Families (1976).

Ezek a munkák képezték az NLP módszertanának alapját. Szemináriumokat és gyakorlati csoportokat szerveztek, melyek arra szolgáltak, hogy Grinder és Bandler gyakorolhassák és ellenőrizhessék újonnan felfedezett mintáikat és a résztvevőknek átadhassák tudásukat. Ekkor jelent meg a Békából királyfi (1979) című, késõbb magyar kiadásban is megjelent kötet is. Ebben az időben egy nagyon kreatív diákokból és pszichoterapeutákból álló csoport (Robert Dilts, Leslie Cameron-Bandler, Judith DeLozier, Stephen Gilligan és David Gordon) formálódott köréjük, értékes munkájukkal sokat tettek az NLP-ért.

1980-ban Bandler és Grinder útjai külön váltak és sokan a csoportból saját NLP irányvonalat kezdtek el követni.

New Code NLP

1982 és 87 között Grinder és Judith DeLozier, antropológus és rendszer szakember, Geregory Bateson által erősen befolyásolva, közösen kifejlesztették a New Code NLP -t. Grinder és Delozier egy olyan esztétikai keretet mutatott be az NLP „klasszikus kódjára”, amely azt magyarázza, miként működik együtt belső ökológiánk és tudattalanunk. Az ökológia az NLP-ben azt jelenti, hogy a rendszer egészét vesszük figyelembe, amikor abban változást akarunk létre hozni. Ebben az esetben a rendszer egy személy világról alkotott modellje, valamint a modell következményei a környezetére vonatkozólag.

2001-ben Grinder és Bostic St Clair megjelentették a Suttogás a szélben című kötetet, melyben egy sor javaslat található arra vonatkozóan, hogy különösen az NLP miként fejleszt bennünket a gyakorlatban, miként foglalja el jogos helyét egyfajta tudományosan megalapozott törekvésként, mely pontosan az emberi viselkedés kiemelkedő teljesítményeinek modellezésére összpontosít, vagyis a kiválóságra és azokra, akik ténylegesen gyakorolják.

Grinder azóta is teljes erõbedobással azon dolgozik, hogy visszataláljunk az NLP magvához, legjelentõsebb tevékenységéhez, a modellezéshez.