Milton H. Erickson mindig örömmel mesélte, hogy azon kevesek közé tartozott, akik ekhós szekéren utaztak Keletre. Szerette a dolgokat valahogy mindig másképpen csinálni, mely pszichoterápia alkalmazásában is megnyilvánult. Egyedülálló megközelítései sarkalatos módon befolyásolták és megváltoztatták a pszichoterápiát. 1901-ben, Aurumban, Nevada államban, egy réges-rég eltűnt ezüst bányavárosban, Albert és Clara Erickson második gyermekeként született.

5 éves korában a család Lowellbe, Wisconsin államba költözött és 30 hektáron gazdálkodni kezdett. Miltonnak egy fiú és hét lánytestvére volt, amely határozott hátrányt jelentett abban a korban, amikor megvoltak a világos férfi és női munka szerepek. A család gyakran kölcsönzött egyet a leányai közül konyhai munkára, cserébe segítséget kért a betakarításhoz. Milton már gyerekként is egész más volt. Csupán csekély mennyiségű nyomtatott anyaggal rendelkezett a tanya közösség, ahol éltek, Milton telhetetlen éhséggel vetette rá magát mindenre, ami olvasható volt. Egyik legkedvesebb foglalkozása a szótár olvasás volt. Termékeny kiadói tevékenységét már tiniként elkezdte, amikor egy magazinban a tanyán élő fiatalok problémáiról cikke jelent meg. Diákként nagyon élvezte az újságírást és sok éven át írt különböző lapokban. Megjelentetett írásai a komoly témáktól a humoros anekdotázásig mindent érintettek. Fiatalon felnézett bölcs körorvosukra és az övéhez hasonló karriert tervezgetett magának.

17 éves korában gyermekbénulást kapott. Míg bénultan betegágyában feküdt azzal töltötte idejét, hogy elemezgette a szomszédos szobákban zajló beszélgetések bonyolult, rejtett üzeneteit. A kapcsolatok, viszonyulások percnyi részletességgel történő megfigyelése, a gondolkodás és a gyógyulás folyamatának tanulmányozása és mindezek elméjére gyakorolt hatása kulcsfontosságúnak bizonyultak felépülésében. Egyfajta, a fizikai egészséghez való átmenetként Milton sátras túrát tervezett mégpedig kenuval a Wisconsin folyótól, Milwaukeeból a Mississippin lefelé St. Louisig.

Barátja, aki úgy volt, hogy vele tart, az utolsó pillanatban lemondta a túrát. Mivel szülei már így is erősen aggódtak kenus vállalkozása miatt, úgy határozott nem mondja el nekik, hogy egyedül vág bele. 5 dolcsival a zsebében útnak indult, illetve a folyóig elfuvaroztatta magát, mert nem tudott hosszan gyalogolni. A kenucipeléssel kapcsolatban úgy döntött, lesz, ami lesz, leleményességére és eszére hagyatkozik, míg kellőképpen ki nem fejlődnek a szükséges izmai. Elégedettséget érzett és azt, hogy úgyis boldogul egyedül. 6 hét után hazaevezett. Még mindig 5 dollár volt a zsebében, szépen lebarnult és hatalmas vállizmai fejlődtek.

Újra megtanult járni, csak egy botra támaszkodott. Ez a túra egy életre szóló hatást tett rá és gondolkodására. Útja során sok-sok estebédjét a halászoknál úgy kereste meg, hogy a folyó partján történeteket mesélt nekik, ekkor jött rá,micsoda ereje van a történetmesélésnek. A természet megnyugtató és tanító erejének tisztelete is megerősödött benne. Ericksonnak mindig is ínyére volt a tanulás és ezen a túrán egészen más életmódokba nyert bepillantást. Beszélgetett és tanult olyan emberek társaságától, akik életstílusukban teljesen eltértek addigi tapasztalataitól. Erickson fiatalkorában mind elszigeteltséget, magányt, mind pedig fizikai nehézségekkel teli időszakokat is megélt.

Mindebből ered életfilozófiájában az elismerés és tisztelet a megfigyelés, a türelem, az állhatatosság és a kitartó, kemény munka értékrendje iránt. Környezetünk az életben való eligazodásra megoldásokat kínál, legyenek a körülmények akár silányak, viszontagságokkal, nyomorral sújtva, vagy még felfedezésre váró lehetőségekben bővelkedők. Ez az életszemlélet és filozófia, valamint a minden egyes emberben és a környezetünkben fellelhető és elérhető források alakították szakmai nézeteit és egy szélesebb spektrumot teremtettek a pszichoterápiában. Felnőttkorában sajnos egy újabb polio fertőzés kerekes székbe kényszerítette, élete hátra lévő részében képtelen volt használni a lábait és bal karját. Mindezek ellenére mindvégig megőrizte remek humorérzékét, élvezte az életet és igyekezett mindenben meglátni a jót.