A tanulás és a gazdaság összefüggésének egyik legfontosabb kutatója, Lundvall szerint a jelenkor gazdaságában a tudás a legfontosabb erőforrás, és a tanulás a legfontosabb folyamat. A tudás kétféle úton szerezhető meg: saját tapasztalati úton, vagy máson keresztül, aki megosztja a saját tapasztalatát, gondolatait velünk. Ha egy gazdasági szereplő a versenyelőny megszerzése vagy megtartása érdekében bővíteni akarja tudástőkéjét, egy ponton eléri azt a határt, ahol már egyedül nem, vagy csak limitált növekedésre lesz képes. Be kell hívnia azokat a külső szereplőket, akiktől tanulhat.

A tanulás célozhatja a készségek fejlesztését, folyamatok alakítását, szemléletváltást, és a tanuláson keresztül a vállalat a tudáson túlmenően új impulzusokat szerez, amelyekkel tovább bővítheti a saját tapasztalatait.

Csakúgy, mint egy zeneszerző, aki más zeneszerzők műveit hallgatva ugyanúgy inspirálódhat, mint az esőcseppek kopogását figyelve.

A kívülről jövő tudás jellemzően „kodifikált” tudásnak tekinthető: azon ismeretek, amelyeket

a gazdasági élet más szereplői megfogalmaztak, már tudatosítottak, és ilyen tudatos formában átadni is képesek.

Polányi azonban már 1967-ben megkülönbözteti ezt a típusú tudást a „hallgatólagos vagy tacit” tudástól. Ez utóbbira jellemző, hogy ugyan nagyon is valódi, nem öntötték olyan formába, amiben a hagyományos tudásátadás útján megosztható lenne. Talán maga a tudás birtokosa sincs tudatában annak, hogy ő mit tud, csupán alkalmazza azt.

Ez a tudás lehet sokszor a hiányzó láncszem egy-egy sikeres folyamat megértéséhez, ami azonban – a tudásmegosztás limitált színtere miatt – nem hozzáférhető, így nem is másolható.

Mivel mások számára nem hozzáférhető, a tudásnak ez a típusa szükségszerűen felértékelődik.

Csonka László a tudástőkéről mint láthatatlan tőkéről beszél. Ez a láthatatlan tőke – különösen a tacit tudás – egy mérőszámmal nem mérhető. Csonka a mérési folyamatot a torpedó játékhoz hasonlítja: az elhelyezett jelekből csak következtethetünk az elrejtett csatahajó helyzetére és formájára, méretére.

A hallgatólagos tudás elsajátítása tehát nehézségekkel jár, ami felértékeli a fizikai közelség, az interakció és a hálózatok szerepét.

Ezek a hálózatok biztosítják a keretet a tanulás interaktív folyamatához, amely a szervezetek között megy végbe, és az eredményeként létrejövő tudás a hálózatok közös tudástőkéje lesz.

Dr. Kaszás Ágnes

Felhasznált irodalom:

Csonka László: A kutatás-fejlesztési és innovációs hálózatok hatása a vállalkozások tudományos és technológiai képességeinek fejlődésére – Autóipari tudásközpontok Magyarországon. PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem. Szociológia Doktori Iskola 2009.