Az előző cikkben feltérképeztük, milyen pozitív kihatása van az alkalmazottak felé irányuló vezetőségi bizalomnak. A szervezeten belüli bizalom mellett kiemelkedő fontossággal bír az egyes gazdasági szereplők egymás felé tanúsított kölcsönös bizalma, melyet Fukuyama Bizalom című könyvében erőteljes példákkal illusztrál.

Az 1970-es évek olajválsága két autógyárat is a csőd szélére sodort: a rohamosan csökkenő értékesítések miatt mind a német Daimler-Benz, mind a Mazda súlyos helyzetbe került. Mindkét cég segítséget kapott azonban, mégpedig azoktól a cégektől, amelyekkel rendszeres üzleti kapcsolatban álltak, és amelyek egy-egy nagy bank vezetésével összefogtak az érdekében. A közvetlen azonnali profitszerzés helyett a régi partner megmentése volt a cél.

Az 1983-84-es gazdasági recesszió komoly válságba sodorta az USA iparát. Súlyos veszteségeket kellett elszenvednie az acélgyártás területén tevékenykedő Nucor Corporationnek is. A profitkiesést ellensúlyozandó a cég 2-3 napos munkahetet vezetett be, és ennek arányában csökkentette a béreket is, de senkit nem bocsátottak el. Az arányos bércsökkentés éppúgy vonatkozott a felsővezetésre, mint az utolsó segédmunkásra. Az alkalmazottak bizalma megerősödött a céggel és velük szolidaritást vállaló vezetőség felé. A közösen átélt átmeneti válságidőszak megerősítette az összetartozás-tudatot és az általános elköteleződést. A válság lecsengésével a Nucor az amerikai acélipar legjobbjai közé került.

Mindkét esetben közös pont, hogy a gazdasági szereplők azért támogatták egymást, mert úgy érezték, egyazon közösség tagjai, amelynek alapja a kölcsönös bizalom.

Fukuyama szerint

a kölcsönös bizalomra épülő közösségeket a közös kultúra köti össze: egy olyan kultúra, amelyen belül a szolidaritás önmagában értéknek számított.

Magyarországon és Kelet-Közép-Európában a szolidaritás szó és a hozzá kapcsolódó érték súlyosan devalválódott a szocializmus évei alatt. A központilag előírt szolidaritás, a közösségi kapcsolódások kötelező rendszere a valós együttműködés helyett bizalmatlanságot és gyanakvást szült, amely még mind a mai napig érezteti közösség-romboló hatását. A szabadság újbóli megízlelése, az individualizmus térhódításának fokozatos lecsengése ismét rávilágít a valós partnerkapcsolatok fontosságára.

Bizalom nélkül nincs elköteleződés, elköteleződés nélkül pedig nincsen közösség. Elköteleződni közös értékek mentén lehetséges.

Dr. Kaszás Ágnes