Kit lehet hipnotizálni?

Kit lehet hipnotizálni?

hipnozisos képA korai hipnotizőröknek hamar feltűnt, hogy nem képesek mindenkit transzba ejteni: egyeseknél ez gyorsan és könnyen ment, míg másoknál nehezen, vagy egyáltalán nem. (Freud is pályája kezdetén hipnózissal próbálkozott, amit korának egyik legnagyobb tekintélyénél, Jean-Martin Charcot-nál tanult Párizsban. Később - korlátozott sikerei miatt - megbízhatatlannak ítélte a hipnózist, és ezek után született meg a pszichoanalízis). Logikusnak tűnhet tehát a gondolat: nem lehet mindenkit hipnotizálni.

Ha a hipnózis iránti fogékonyság egyénenként eltérő, érdemes lenne valamilyen módon mérni, hogy így megállapítható legyen, hogy az adott személynél lehet-e, célszerű-e hipnózist alkalmazni - gondolta a szakemberek egy része.

E témában múlhatatlan érdemeket szerzett két jeles tudós, Ernest R. „Jack" Hilgard, és André Weitzenhoffer. Az 50-es években létrehoztak egy hipnózis laboratóriumot a Stanford egyetemen, azzal a céllal, hogy tudományos igényű vizsgálatokat végezhessenek a hipnotikus jelenségekkel kapcsolatban. 1957-ben a hipnózis iránti fogékonyság átfogó tanulmányozásába kezdtek. 1959-ben kidolgozták az úgynevezett Stanford Hipnotikus Szuszceptibilitási (fogékonysági) Skála (SHSS) A és B, majd 1962-ben a C változatát. A stanfordi skála azóta is a legelterjedtebb, legtöbbet használt teszt a hipnózis iránti fogékonyság mérésére. 12 tételből áll, pontos és részletes útmutatóval az objektivitás és a megismételhetőség érdekében. Maga a tesztfelvétel nagyjából egy órát vesz igénybe, egy-egy tétel 1 pontot ér. Ennek alapján a 11-12 pontot elérők rendkívül fogékonyak a hipnózisra. A 8-10 pontot teljesítők jól hipnotizálhatók, közepes fogékonyságot mutatnak az 5-7 pont között teljesítők, és nem, vagy csak minimális mértékben hipnotizálhatók azok, akiknek a pontszáma 0 és 4 közé esik.

A stanfordi skálán kívül elterjedt még a Ronald Shor és Emily Orne nevével fémjelzett harvardi (1962), amely gyakorlatilag a stanfordi csoportokra kidolgozott változata, és éppen ezért meglehetősen népszerű, valamint a Herbert és David Siegel-féle HIP (Hypnosis Induction Profile).

A Kérdés az, hogy mit gondoljunk ezek után a hipnotizálhatóságról?

Valóban igaz, hogy egyesek rendkívül fogékonyak a hipnózisra, mások ellenben alig, vagy egyáltalán nem? Működik, és használható egyáltalán a stanfordi skála, vagy bármelyik más, a hipnózis iránti fogékonyságot mérő teszt? A válasz természetesen igen, azonban ez csak egy korlátozott igen.

A stanfordi és az egyéb, említett tesztek arra alkalmasak, hogy feltárják, hogy egy bizonyos módon, és - mondjuk így - eljárással, a tesztelt egyén hipnotizálható-e, és ha igen, milyen mértékben. Egy hasonlattal élve: ha létrehozunk egy tesztet, amellyel sikerül kimutatnunk, ki mennyire tud keringőzni, ebből nem az fog kiderülni, menynyire tud táncolni. Lehet, hogy azt az eredményt kapjuk, hogy pocsékul keringőzik, de ettől még lehet remek táncos; az hogy salsában vagy foxtrottban nincs párja, az nem fog kiderülni a tesztből. A tesztek figyelmen kívül hagynak egy rendkívül lényeges dolgot: a hipnózis egy interperszonális kapcsolat, egy különleges találkozás egy másik emberrel, aki egyedi, és megismételhetetlen. Abban, hogy ez a találkozás sikeres legyen, kiemelkedően fontos szerepet játszik a hipnotizőr személye, magatartása, az hogy mit, mikor, és hogyan tesz. Alkalmazkodnia kell mindenkori klienséhez, kellően rugalmasnak kell lennie, és így megtalálnia azt a módot, ahogyan azt az embert transzba lehet vinni. A hasonlatunkhoz visszatérve: a feladatunk az, hogy táncba vigyük a másikat. Ha csak egyféle táncot ismerünk, ez vagy sikerül, vagy nem. Ha a másik is ismeri és szereti, nyert ügyünk van, ha azonban nem, hoppon maradunk. Ellenben, ha járatosak vagyunk a táncokban, előbb-utóbb megtaláljuk azt, amiben a másik jeleskedik, és ha arra kérjük, hogy ropja velünk a maga módján, úgy ahogyan ő akarja és szereti, örömmel táncol majd velünk, míg ha a magunk elképzeléseit, a magunk "táncát" erőltetjük rá, vonakodni és ellenkezni fog.

Van még egy lényeges pont. A tesztek a hipnózisra való fogékonyságot a szuggesztiókra adott viselkedésbeli válaszok kontextusában vizsgálják, illetve értelmezik, és figyelmen kívül hagyják, - amint azt már korábban említettük - hogy transz elsődlegesen egy személyes, szubjektív élmény, megtapasztalás, és mint ilyen, egyénenként különböző. Jellegéből adódóan egy standardizált eljárás - mint amilyen az SHSS is - ezt nem tudja figyelembe venni. Vannak szakemberek, akik úgy vélik, fontos megkülönböztetni, a teszt során elért pontszámokat, az egyén aktuális hipnotikus teljesítőképességétől, és a pontok alapján nem igazán jósolható be, hogy milyen eredményt kapunk a tényleges transzmunka során. A teszt jelentőségét inkább abban látják, hogy segíthet megtervezni, illetve eldönteni, hogy - újra a hasonlatunkkal élve -, milyen módon vigyék táncba a kliensüket. A stanfordi skála egyik atyja, André Weitzenhoffer nem kis meglepődést keltve, maga is elismerte, hogy a teszt a tudományosság szempontjából megállja a helyét, a klinikai gyakorlatban azonban nem. „Sokkolóan, megdöbbentően hathat egy ilyen kijelentés a teszt egyik létrehozójától, és sok kollégám meg is döbbent" - írja. A tudomány - élve azzal az előfeltevéssel, hogy a megismerésben és a tapasztalásban lehetséges az objektivitás - igyekszik értelmezni, analizálni, (meg)mérni a világ jelenségeit, okokat, szabályokat talál, fedez fel, vél felfedezni, és ezek alapján magyarázatokat ad. Az élet, a maga módján, rendre kibújik az ember e téren tett erőfeszítései alól. Úgy gondolom, így van ez a hipnózis iránti fogékonyság mérésével is. Az emberi élmény nem analizálható, nem mérhető, nem szedhető elemekre, és nem is érdemes megtenni. Érdemes viszont a maga teljességében átélni, és az átélteket megosztani egymással. Az a különleges emberi kapcsolat, élmény, amit hipnózisnak hívunk, mint minden más élmény, sokféle lehet. Szubjektíven tartható könnyűnek, felületesnek, vagy közepesnek, illetve mélynek; és bármilyen is legyen, létrejöhet benne egy kívánt, óhajtott személyes változás. A kérdés tehát nem az, hogy lehetséges-e mindenkit hipnotizálni, hanem sokkal inkább az, hogy milyen módon, és mennyi idő alatt sikerül megtennünk.

Írta: Nagy Lajos – New Code Kft.

Segítsen ismerőseinek rátalálni képzéseinkre és így egy sikeresebb üzletre!

Segíts ismerőseidnek rátalálni képzéseinkre és ezáltal egy sikeresebb, teljesebb életre!

Megosztom facebookon

new code logo szurke1

 New Code Kft.

1205 Budapest,

Sas u. 4.

Adószám: 12198618-2-43
Cégjegyzékszám: 01-09-564001

t.czikkely@newcode.hu

Oktatóközpont

Mesterek és Módszertanok Háza
1077 Budapest, Wesselényi utca 73.